SÓHÁZ

Ki gondolná, hogy egy utca, egy tér vagy éppen egy önálló épület egy szilárd halmazállapotú kristályokból álló kémiai anyag nevét viseli egy várostérképen? Valószínűleg nem sokan, pedig erről a tényről már a 18. századból is maradtak fenn hiteles feljegyzések és utcarajzok. Úgy tűnik Budapest igen korán névadói rangra emelte a Föld egyik leggyakrabban használt ételízesítőjét, a sót.

A Salzgasse és a Fővámház mellett elhelyezkedő sóház piac, később Só tér illetve Régi só tér, valamint a jelenlegi Vásárcsarnok területén sokáig dohányraktár és beváltó hivatal, valamint sótiszti lakások üzemeltek. Lebontásuk után, 1874-ben helyükre megépült a szomszédos vámház, mely többszörös funckióváltást követően vált a Magyar Közgazdaságtudományi Egyetem mai nevén Budapesti Corvinus Egyetem központi campusává. Az Ybl Miklós által tervezett neoreneszánsz épület kalandos történetével a néhány lépésnyire, a Fővám tér 8. alatt található MENŐ-pont ismertet meg.

Az 1890-es években, a volt Malom-tó feltöltött medrének építési területén a Magyar Leszámítoló és Pénzváltó Bank részére létesített Sóház falai között a Fővámházat kiszolgáló, a közraktárak forgalmát és finanszírozását felügyelő irodák, valamint tisztviselői lakások kaptak helyet. Tervezésére, az egykor a Nehru-parkban álló különleges gabonaliftet és Elevátor-házat jegyző, bécsi születésű Ulrich Keresztélyt kérték fel. A Fővámházat a második világháborúig mindösszesen néhány belső változtatással modernizálták a hármas osztatú, szimmetrikus elrendezésű épületet: felvonókkal, központi fűtőkazánokkal, étteremmel, söntéssel és postahivatallal bővítették. 1941-ben ideiglenes óvóhelyet létesítettek benne a harcok idejére és befalazták a pincékbe vezető alagutak nyílásait. Az 1980-as években, majd 2002-ben jelentősen korszerűsített Sóház számos nyomot őriz a műemléki karakterű téglaarchitektúrából és a Fővám tér egyik meghatározó városképi tényezőjévé vált a Fővámpalota, a Közraktárak és a Vásárcsarnok mellett egy lendületes városfejlődési korszak emlékét őrizve.

Ahogyan épített környezetünk állandóan változik, úgy a különböző tudományágak megjelenésével az oktatási képzések is folyamatosan alakulnak az idők során. A közgazdasági-pénzügyi ismeretek felsőbb szintű oktatásának kezdete a 18. század közepére datálható, a Mária Terézia és Esterházy Ferenc által átadott, rendkívül gazdag könyvgyűjteménnyel rendelkező szenci Collegium Oeconomicum (1763), majd a királyi tudományakadémiák megalapításával, illetve a nagyszombati egyetemen (ma ELTE) az ilyen jellegű képzés beindításával. A következő századokban a közgazdász- és mérnökképzés története szorosan összefonódott az 1846-ban ötvenéves hivatali jubileumát ünneplő József nádorról elnevezett József Ipartanoda (későbbi politechnikum), a Keleti Kereskedelmi Tanfolyam, majd Akadémia, majd a Kereskedelmi Iskolai Szaktanárképző Intézet útra indításával.

Az Országgyűlés 1920-ban fogadta el a 272. számú kormányrendelet, melynek XXXI. törvénycikke hívta életre a Kir. Magyar Tudományegyetemi Közgazdaságtudományi Kart, mint önálló intézményt, ahol a hallgatók közigazgatási, mezőgazdasági és kereskedelmi, valamint konzuli és külképviseleti szakosztályokon szerezhettek okleveles képesítést vagy doktori címet. Több felsőoktatási intézmény összevonását követően a Magyar Közgazdaságtudományi Egyetem önálló universitasként 1948-ban jött létre. 1953 és 1990 között a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem nevet viselte, nappali, esti és levelező tagozatot is hirdetve. 1990-től az intézmény külföldi diákok tanulmányainak megszervezésére indította az International Studies Center-t (ISC) és 2003-ig Budapesti Közgazdaságtudományi Egyetem néven működött tovább, amikor is a Kertészettudományi, az Élelmiszertudományi és a Tájépítészeti Kar csatlakozásával hétkarú intézménnyé bővült. 2004. szeptember 1-jétől pedig Budapesti Corvinus Egyetemként jegyezték be.

A Főépületben működő, a modern társadalomtudomány és szociológia, a marxista gondolkodói irányzat alapítójának, Marx Károlynak a Farkas Aladár készítette egész alakos ülő bronzportréját is magában rejtő Egyetemtörténeti Múzeum gyűjteményében, többek között személyes tárgyakon és dokumentumokon keresztül nyerhetünk bepillantást az egyetemi mindennapok történetébe.

A Közraktár utcai Új Épületben üzemelő egyetemi könyvtár hatalmas címjegyzékkel várja a kutatni vágyókat.