VÁMHÁZ

Vannak tervek, melyek megvalósítása néha hosszú türelempróba elé állítja megálmodóit. De az igazán jó dolgok precíz kidolgozásához és megszületéséhez idő kell. Sok esetben akár több év is – pláne, ha a kérdéses álom tárgya egy Duna-parti építkezés. Szükség lehet még hozzá több ezer munkás kézre, magyar és olasz kőfaragó szakemberre, jó pár tonna gránittömbre, némi carrarai márványra és egy kiváló építészre, aki nem adja fel egykönnyen elhatározásait. A neoreneszánsz historizmus stílusában épült Fővámpalota egy ilyen nagyszabású vízió megtestesülése.

Ybl Miklós 1869-ben kapott megbízást egy, a pesti kereskedőnegyed közelében elhelyezkedő Schopper-Platzra azaz a mai Kossuth térre szánt, a megnövekedett vámkezelési forgalmat hatékonyan lebonyolító vámház megtervezésére, de az Építési Bizottmány városrendezési okokra hivatkozva leállította a munkálatokat. Pedig addigra már olyan megbízásokon volt túl, mint a Nemzeti Lovarda (ma a Magyar Rádió épülete), a Pollack Mihály téri Festetics- és Károly-palota, a Magyar Tudományos Akadémia bérháza, a Bakáts téri Assisi Szent Ferenc-templom, a Lánchíd Palota, az Első Pesti Hazai Takarékpénztár vagy éppen a Szent István Bazilika terveinek átalakítása…

Andrássy Gyula miniszterelnök közbenjárása kellett ahhoz, hogy egy helyrajzi módosítással a megkezdett építkezés a Sótér – azaz a mai Fővám tér – közelében elhelyezkedő folyóparti telken folytatódhasson. Yblnek két hét állt rendelkezésére egy új terv papírra vetésére, amit aztán az ún. kisajátítási eljárás miatt ismételten át kellett dolgoznia… A harmadik, immár véglegesnek tekinthető verziót 1870 nyarán hagyták csak jóvá hivatalosan. Ney Béla, az építkezés műszaki felügyelője rendszeresen tudósított a földmunkálatokról a Vasárnapi Újság hasábjain és közreadta a Fővámház távlati képét is.

Az építkezést a porosz-sziléziai származású Wechselmann Ignác vezette, aki több Ybl-épület építésvezetőjeként szoros szakmai barátságot ápolt a tervezőmesterrel. Kezdetben 400-500 munkás dolgozott az épületen. A szükséges építőanyagokat hajón szállították és az akkor kiépített partszakaszon rakodták ki. A kor kiváló cégei és iparosai dolgoztak együtt e gigantikus vállalkozáson – többek között a világ első alacsony padlós villamosát is jegyző Schlick vasgyár és a későbbi Milleneumi Kiállítás több épületét is kivitelező Neuschloss cég. A belső udvar korlátai és kandeláberei a város egyik legjelentősebb műlakatos üzemét vezető Jungfer Gyula műhelyeiben készültek az Iparművészeti Múzeum, a Gresham-palota vagy éppen az Országház lépcsőházainak vasdíszítményeihez hasonlóan. Igazán grandiózus tervezők garantálták tehát az időtálló esztétikai minőséget. A 9500 négyzetméter alapterületű, ünnepélyességet és méltóságteljességet sugárzó, itáliai és bécsi mintákat követő díszes megjelenésű épület végül 1874. május 1-jére készült el, miközben Ybl a Várkert-kioszk és bazár, majd a Magyar Állami Operaház építésvezetője lett. Mindeközben Pest, Buda és Óbuda egyesítésével pedig megindult Budapest világvárossá fejlődése is.

Ha feltekintünk a dunai homlokzatra, akkor vasutat, gőzhajózást, festészetet és szobrászatot szimbolizáló antik istenek, erény allegóriák és magyar ősfoglalkozások Sommer Ágost alkotta szoboralakjai intenek felénk. A világtájakat jelképező domborművek múlt századi GPS-ként adnak támpontot a tájékozódáshoz. A vámház alá raktárként funkcionáló pincerendszer is épült, amelyből négy, zsilippel elzárható alagúton volt kijárás a folyópartra. Az épületbe a legendák szerint vasúti vágányok vezettek és négy, egymástól elválasztva működő hivatal kapott benne helyet: a vámhivatal, a pesti pénzügyigazgatóság, a központi árüzleti igazgatóság és a bányatermék igazgatóság.

A Fővámpalota erős falazata és ideális elhelyezkedése miatt a második világháború idején katonai támpontként is funkcionált, így igen súlyos sérüléseket szenvedett. Újjáépítésének kétszer is nekiláttak 1946 és 1948 között. Miután hivatalos döntés született arról, hogy az önállóvá vált Magyar Közgazdaságtudományi Egyetem számára állítják helyre, belső szerkezetének újragondolásával aulát, előadó- és szemináriumi termeket, könyvtárat alakítottak ki benne.

A Sóház utcai frontra új lépcsőház került. Hogy milyen is lett a Középülettervező Intézet által kivitelezett új melléképület, azt néhány méterrel odébb, a Fővám tér 13-15. szám alatt lehet megtekinteni. Az ott található MENŐ-ponton megismerhetjük az egyetem oktatási stratégiájának fejlődéstörténetét. A további rekonstrukciós folyamatról a Budapesti Corvinus Egyetem honlapján tájékozódhatunk.