Budapest gyomrának egyik csodás élelmiszeripari emlékében, a méltán híres Brauch hentes dinasztia egykori büszkeségéből megmaradt kis üzlethelyisége előtt állunk. Az itt vásárolt felvágottakból és húsokból családok ezrei laktak már jól az elmúlt száz esztendőben. Sokan járnak vissza gyerekekkel, unokákkal ismerősként és rendszeres törzsvásárlóként a Mester utca 29-33. szám alá. Nem csoda, hiszen isteni ízeket tudnak itt varázsolni! Még mindig!

A „kolbászbirodalom” alapítója, Brauch Ferenc 1868-ban Révkomáromban látta meg a napvilágot. Anyai ágon unokatestvére volt a nagy zeneszerző, Lehár Ferenc, akivel szoros kapcsolatban álltak. Életútja kalandos példa a korabeli iparosokra jellemző vándorlétformára. Miután porosz származású családja Budapestre települt, a 13 éves Ferenc innen indult több éves tanulmányútjára, hogy Ausztria és Németország leghíresebb henteseinél és mészárosainál tanult fortélyokkal hazatérve kezdje el üzletének kiépítését. Bécsben egy szalámigyárnál és egy vendéglőben, valamint Meyer virsligyáros hentesüzletében dolgozott, majd gyalogosan vándorolt tovább feltérképezve Linz, Salzburg, München, Stuttgart, Köln, Dortmund, Bréma, Hamburg vendéglőseinek és mészárosainak telephelyeit. Hazatérve nagy lelkesedéssel vetette bele magát a munkába: Szabó Péter mészárosmester Kerepesi út 80. sz. alatti boltjában lett üzletvezető, ahol az eladások után járó jutalékát önálló vállalkozásába befektette. 1894-ben a Zöldfa utca 40. szám alatt nyitott saját boltot, majd a Szövetség utca 39-ben bővítette hálózatát immár alkalmazottakkal. 1899-ben a Tolnai utca 38-ban gyárat épített és szert tett Kőbányán egy önálló sertéslerakatra is, ahol napi 200 sertést vágatott. Németországból finomkolbász-készítő gépeket hozatott, amelyekkel egyre szebb és jobb minőségű kolbászokat gyártott és hamarosan helyet kapott a Központi Vásárcsarnok első bérlői között, nem is akárhol, a főbejárathoz közel.

A szakma tisztelete és a kitartás meghozta eredményét: néhány év múlva Brauch Ferencet a legnagyobb hentesmesterek között tartották számon. Termékei megvásárolhatóak voltak többek között a Vámház körúti csarnokban, a Nagymező utcában, a Thököly úton és a Kerepesi úton található üzleteiben is. A Mester utca 29-33. alatt álló üzemét és boltját 1903-ban nyitotta meg. A helyiséget Scheibel Károly épületasztalos mestertől vette át. Falait Zsolnay-csempékkel díszítette, melyek a mai napig az üzlet belső enteriőrjének meghatározó elemei. A csempék mázas, fagyálló és könnyen tisztítható pirogránit alapanyagból készültek, dekorját pedig mázalatti festéstechnikával, szecessziós stílusban készítették. A kivitelezés gondosan megtervezett, egyedi megrendelésről tanúskodik. Érdemes közelebbről is szemügyre venni a sajátos mintákat! Érdekes várostörténeti adalék, hogy a Nagycsarnokkal szemben működő gyorsétterem miután megvásárolta az ott lévő, egykor szintén a Brauch család tulajdonában lévő boltot, meghagyta a hasonlóan régmúlt emlékeket őrző csempéket.

A bolt hivatalos megnyitója a Bakáts téri templom felszentelésének napján volt, vendégei katonazene mellett kóstolhatták meg a ház ízeit, jóféle sörrel leöblítve. Az eredeti meghívó - mely tartalmazott egy ételjegyet és egy sörkupont is (!) – szövege így szólt:

“Meghívó és belépőjegy az 1903. évi október hó 4-én délután 3 órakor tartandó kolbászgyár megnyitási ünnepélyére. Délután 3 órától 5 óráig bemutattatik az összes kolbászok gyártása és ezen idő alatt a térzenét az I. számú honvéd gyalogezred zenekara szolgáltatja.”

A Brauch-dinasztia fénykorában több száz alkalmazottal, kilenc üzletben dolgozott, többek között a Krisztina téren, a Margit körúton, a Pozsonyi úton, a Király utcában és a Thököly úton. A harmincas években Brauch Ferenc fia, Károly számára vásárolta meg a Központi Vásárcsarnokkal szemközti épület földszinti sarkán található bolthelyiséget. Később azonban az államosítás az ő családjukat is megviselte: elvesztették boltjaikat, teljes vagyonukat és Gödre “száműzték” őket… A hazai húsipar egyik legnagyobb alakja 95 éves korában hunyt el. Üzletei a Húsipari Vállalathoz kerültek.

A Mester utcai bolt több magyar film emlékezetes jelenetének - többek között a Valami Amerika c. moziénak - adott otthont, Brauch úr alakja pedig Krúdy Gyula-novellában is visszaköszön. A BUPAP Kalandozás Budapest gyomrában c. tematikus városnéző túráján pedig más, a IX. kerületben működő gasztrotörténetileg fontos hellyel is megismerkedhetünk. A túrán bárki megkóstolhatja a minőségi alapanyagokat és valódi időutazásban lehet része a számos anekdotát őrző üzlethelyiségben. Ha pedig kedvet kaptunk volna az ételkészítéshez, akkor álljon itt néhány jótanács a mészárosnál való vásárláshoz, hogy ezentúl még ízletesebb falatok kerülhessenek az asztalunkra.

„Célszerű mindig ugyanannál a mészárosnál vásárolni, mert a rendes vevőt figyelemmel szolgálják ki s néha apró kedvezésben is részesítik. Megbízható üzletet kell választani, ahol a hús mindig friss és ahol nagy tisztaság uralkodik. Marhahús alatt a hízott ökör húsát értjük, ez a legjobb, de bizony adják néha fiatal marhák -tinók, üszők- húsát, ami szintén jóízű, a tehénhús azonban nem felel meg a célnak, de rendesen olcsóbb is. A jó marhahús sötétvörös színű, fehér tömör zsírerekkel és ruganyos tapintású. A sárgás zsír és túlsötét vörös szín vén állatra vall; ha a hús nyálkás vagy vizenyős, akkor a marha beteg volt. (…) Csak a fiatal sertés húsa ízletes: ez világosabb, finom rostú és zsíros. Vörös húsa és vastag sárga bőre van a vén húsnak.” (forrás: A Magyar Család Aranykönyve (1909-1911)